Szívedet fojtóan mardossa a fájdalom,
Könnycsepp csordul végig bánatos arcodon.
Úgy érzed, egyedül vagy e barátságtalan világon,
súlyos lelki terhet cipelsz törékeny válladon.
Ajkad képtelen mosolyra görbülni,
szemed kékje elfelejtett vidámságot tükrözni.
Nehéz perceket gördített eléd az élet,
de hidd el, ezek csak erősítenek téged.
Minden probléma, melyen felülkerekedsz,
egyszer az életben előnyöddé lesz.
Jövődet oly zavarosan látod, mint a ködfátylat,
de meglátod, ezt idővel minden újabb nap eloszlat.
Nap követ majd napot, hét követ hetet,
szinte észrevétlenül enyhíti bánatos lelkedet.
De ha mindezek ellenére csüggedni támadna kedved,
legyen szívedben helye az én szívemnek.
Érezd, hogy ott vagyok veled még akkor is, ha fáj,
mert a barátság nem csak pipacsokkal teli táj.
Melletted leszek, ha szükséged van rám,
hisz azt szeretném, mindig légy vidám.
Sziklává teszlek, ha apró kavicsnak érzed magad,
tűzbe borítalak, ha szíved lángjai kialszanak.
Tengerré varázsollak, ha cseppecske vagy,
segítek neked, csak reményeidet el ne hagyd.