Mama köszönöm Neked, mert életet adtál nekem.
Köszönöm, mert felneveltél, hogy ember lett belőlem.
Köszönöm azt is, mert mindig óvtál a nyárban, télben,
Féltő gonddal vigyáztál, hogy engemet baj ne érjen,

Itt vagyok magamban, Tőled távoli messzeségben.
Ámde közelséged, aggodalmad-figyelmed érzem.
Hálát adok Istennek, mert nekem Te, - mindig vagy!
Szerető szívedet érzem, és anyai oltalmad.

Bánat, gond, ha marta lelkemet, figyeltél engemet.
Féltőn, kedvesen kérdeztél, - mi lelt gyermekem?
Magadhoz vontál, megsimogattad fejem, - nyugodj meg
Fiam! - elmúlt kínzó bánatom, enyhülté lett szívem.

Vigasztalódott szentem, fájdalomtól sérült lelkem.
Mama, olyan jól esett gondviselő kezed,
Elszállt tőlem a rám telepedő kínzó gyötrelem.
Féltő gondosságod semmissé tette kétségemet.
Jó Anyám szívemben, lelkemben Te, - ÖRÖK vagy nekem!