Elég volt az alvásból, ébredj fel ország szunnyadó népe,
Ébredjetek magyarok, nem vagytok egyedül e földön,
Szálljatok büszkén, mint a Turul madár.
Küzdjetek meg, tegyétek helyére a dolgokat.


Felbőszült rab madár, büszkén száll az égen,
Hatalmas szárnyaival, nagyokat csap a térben,
Bődülten leszáll az Anyaföldre,
Kiszabadítva magát sorsából, a rabságból.

Magyar ember akárhol él e földön,
Mindig magyar emberként ébred e világon
Ébredj oroszlán, dobd el láncaid,
Tedd túl magadat, megaláztatott életeden.


Minden vereséged ellenére,
Neked most lépned kell, hogy
Emelt fővel járhass, kelhess e nagyvilágban,
Mert, magyar mindig a tudás népe volt.

Határokon túl, sok millió magyar él s tapossa a földet,
Remélve, hogy egyszer hazatér,
Öntudatra ébredj magyar, segíts Testvéreiden,
Hogy Hazájuknak újra higgyenek.

Nemzetünk már rég idők óta csatákat veszít,
Most itt az idő, cselekedj, de békésen.
Magyar, magyar ellen ne menjen soha,
Hitünk, s önbizalmunk el ne vesszen soha.

Érzed, itt a helyed, bárhol jársz a világon,
Ha máshol nem kellesz ide mindig visszatérhetsz,
Ne félj, ne add fel, higgy önmagadban,
Hittel, bizalommal, s öntudattal győzöd le rabságod mindörökre.