Jó lenne már megállni, egy kicsit megpihenni,
E terhet tovább nem cipelni,
De a gondom: végtelen,
mint, a tenger.

Szeretném, e követ mindörökre letenni és elfeledni, de
a kő terhe, csak tovább nő.
Tudom, hogy reménytelen s mégis viszem,
S, minél tovább viszem annál nehezebb.

De jó lenne elfeledni, mindörökre e terhet,
jó lenne, ha a reménytelenséget felváltaná a remény,
Tudom, hogy helyzetem teljesen reménytelen.
És napról napra nő.

Kiáltok, már: segítségért,
,,Jaj valaki vegye le rólam,,
De ez is reménytelen.
Reménytelen, mint, életem.

Tudom, hogy napjaim meg vannak számlálva,
Tudom, hogy kemény lett szívem, lelkem.
Tudom, hogy mindennek vége lesz gyorsan.
Már alig várom az időt, hogy
befejezett legyen minden.