Az én lovam egy csodaló,
Gyönyörű szép, csillogó.
Csillog, villog, mint az arany
A patái úgy dobbannak,
Mint űrben az üstökösök,
Egymásnak csapódnak.

Az én lovam egy csodaló,
Gyönyörű szép, csillogó.
A patkói gyémántpatkók,
Finom lágy sörénye,
Meglebben a szélben,
Mindenki őt megcsodálja.

Az én lovamat Reménynek hívják.
Remélem, ezt a nevet sokan mondják,
S el nem felejtik értelmét, mert
Remény nélkül elvesznénk.