Láttam már sok háborút, mi véres szenvedést követelt.
Szabaddá vált lelkek sorra lépték át a mennyország kapuját.
Rossz emlékek sorra igázták elménk gondolatát,
Még a halál véget nem vetett minden vérontó csatát.

Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy láng!

Hulla sorsra jutott testek,
Csatát maguk elvesztettek,
De a végzet csupán csak egy remény.
A jövőnek már egy kósza fény!

Istenükben bízott népek,
Porba tiport életképek,
Arról a világról immár,
Hol már csak ránk halál vár!

Égett füst jelzi nincs határ.
Fuldokló ködben ért homály.
A szenvedés mérge járja át
Földünkön elpusztult nép hadát.

Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy láng!

A múltunk dicső, a szívünk örök.
Bennünk egy gyász végig söpör.
Hitünk végét csak mi szabjuk meg.
E népnek a lelke sosem remeg.

Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy láng!

S most hiszek a békés jövőben,
Hiszek a hősök szívében!
Hiszem, hogy új világ vár ránk,
Hiszem, hogy újra támad egy láng!