S ahogy a nap nem látszik a havas felhőtől,
Úgy a földön a hó nem olvad el melegétől.
Beborítja a hatalmas végtelent, s így az angyal:
„Ez az idő, amikor a szeretet küzd a faggyal.

Én eljövök hozzátok minden évben,
S azok ragyognak majd vakító fényben,
Kiknek szívük melegebb, mint a nap,
S alattuk a hó mégsem olvad.

Mert ők a havat is úgy szeretik,
Ahogyan azt mások nem szerethetik.
S bármi jő, Karácsony napján; hóval, vagy anélkül,
Mi legyünk azok, kik a szeretet megfogadjuk szentül!”

Bármennyit is kell lapátolni a havat,
Bármennyire is sokat kell készülni majd,
Neked kívánok én, mindennél boldogabb
Karácsonyt, s örökké legyen szép a holnap!