Ezernyolcszáznegyvennyolcat írunk
Még csak enyhe fogság kínunk
Nemzetünk és nyelvünk örök
Nem hatott ránk Osztrák, Török.

Ezerkilencszáz húszat írunk
Megcsonkítva, halkan sírunk
Nem érdekel senkit sem
Mi változott e népen.

Ezerkilencszáz ötven hatot írunk
Ezt a csapást is ki kell bírnunk,
Nincsen rózsa, nincsen illat
Csak diktatúra, vörös csillag.

Kétezer kilencet írunk,
Egy szebb jövőben bízunk
Lakoma és aratás
Összetartás, kitartás!