Már egy hónapja, hogy nem esett az eső,
Nem sétált az égre semmi felhő,
Hallom, ahogy repedez a föld az esőért,
Látom a gyümölcsöt, milyen hamar beért.
Sírnak a virágok a fák, a füvek,
A kis cinegék, a verebek,
Kell a harmat és az eső a rétnek,
Kell még az élet a természetnek.

Ahogyan hívja az ég a felhőt,
Úgy hívom én is a messzeségből Őt,
Ahogyan repedez a föld az esőért,
Úgy repedez az én szívem is szerelmedért.

Ahogy kell az eső és a harmat a rétnek,
Úgy kell Ő az én szomjas, éhes szívemnek.
Ahogyan felvidul a természet az eső után,
Úgy vidulok fel én is az első szerelmes csókod után.