Köddé foszlott tervek,
Szétporladt álmok.
Valóságnak hitt, tétova
Próbálkozások.

Régmúlt, igaz se volt idők vad
Tengerének tajtékzó habjain
Hánykolódva hová tűntetek?

Csalókán hívogatva felbukkantok,
Majd mielőtt mohó kétségbeeséssel
Utánatok kapnék, tovahajóztok a
Jelen reményvesztett vizein.

De jó is lenne varázsütésre újrapergetni
Életem végigjárt, végigolvasott regényét!
Mai szemmel, jelen bölcsességgel,
Régi hittel, megújult erővel.

Szorongásaim, aggodalmaim
Börtönrácsait szétszaggatva, lelkem
madárként felröpíteni, s szállni,
Szárnyalni szabadon.

Repülni lankadatlanul az elvesztett
Remények kalandos birodalmába,
S a világra rákacsintva beburkolódzni
Az Ifjúság üde, színpompás palástjába.