A remény természete
Mindjobban rányomja bélyegét,
Mindinkább elsiratja emlékét
Tavasznak, s nyárnak a természet.
Kérdezheted: mivé lett, kié lett, hová lett?
Majd megtudod! - jön a hetyke válasz,
Persze, te tudod szomorúan már azt:
- Jön a tél, s nincs tüzelő, se télikabát,
Se remény, hogy majd lesz legalább.
Kietlen pusztaság kívül-belül-
Így várni a tavaszt, ennyire kiégve-
Mert ennek más sohasem lesz vége!
Szinte reménytelen
Mondják sokan-
De valahogy mégis: szívükben remény terem.