Helyem abban a sarokban,
Hol még a bogár se moccan,
Az első sorban foglalom
A széket. Hajam fújkálom,
Rég révedtem unalomba
Ennyire, belefáradva
A szüntelen tanulásba.

Osztályteremben a helyem,
Káosz az Úr a fejemben.

Rímeket faragok, nagyban
Alkotok, gyermekkoromban
Is már az volt az én álmom...
Abban lelem boldogságom,
Hogy minek, azt nem tudhatom,
Az élet nem egy fogalom,
Rossz lenne megmagyaráznom.

Osztályteremben a helyem,
Káosz az Úr a fejemben.

A reszketeg csend ijeszt el,
Rám zúdulnak súlyos kövek,
Meg nem értett bonyodalom,
Nehezedő feladatok
Az én rovásomra mennek,
Enyhe túlzásokba esem,
És a végsőkig vétkezem...

Legjobb lesz, ha egy időre
A versírást felfüggesztem.