Szíves-örömest mécsest gyújtanék azért,
Hogy lélek-sebeim fertőtlenítsem,
Kitépett kulcscsontom tiszteletére.
Ezáltal begyógyulna, s így válna heggé

Tátongó, vérező csonttalan vállövem.
Vértemet vétkekkel szúrtam talajba.
Földbe döfött csontom hátam’ borzolta,
Kedélybetegségemet előidézve...

„Kulcsfontosságú részem” ficánkolt helyén.
A szükség hozta, hogy megszabaduljak
Tőle. Kényszer fertőzte koponyámat...
A nyavalya testfúrás által véget ért.

Ez volt az én képzelet-szüleményem,
Hogy elűzzem aljas rémálmaimat,
Ezért főztem kórüldöző bájitalt,
S így szabadult fel valós egyéniségem.