Van mikor nincs senkid, és senki sincs melletted,
Mikor érzed nincs semmid, és senki sem tart veled.
Van úgy, hogy nem tetszik, hogy nincs saját életed,
Amikor úgy érzed, unod már, bánatos létedet.
Nincs már kihez fordulj, kitől tanácsot kérj,
Mindenki annyira tanácstalan rég.
Nem tudod mit tegyél, s megőrjít a tudat,
Hogy ki egyszer voltál, már csak emlék marad!
Egy szép emlék csupán, ami vissza már nem tér,
Tán lesz majd valaki, aki emlékezzen még.
Ha más nem is, te mindig fogsz, hisz tudod honnan jöttél,
S hogy mi lett belőled? Semmivé lettél.
Egy üres hang vagy csak, egy arc nélküli ember,
Aki már rég nem az, akit mindenki kedvel.
Megváltoztál régen, s ilyen is maradsz már,
Ezért van, h mindent és mindenkit utálsz.
Egyedül maradtál és sohasem lesz senkid,
Egyetlen társad van, ki mellőled nem tágít,
Ő pedig nem más, mint a néma bajtárs,
A magány lesz melletted, egy egész életen át!