A sas repül, s untalan vándorol,
Nem tudni hová száll, s melyik ágon landol.
Csak bolyong a világban mindvégig céltalan,
Mint a szél, minek minden hely méltatlan.
Nem találja helyét kerek e világon,
Nem tudja hol lesz majd, hol vár rá az otthon.
Csak repül, repül, száll a felhők felett,
Reménytelen utazás, amit ő már megtett.
De még mindig bízik, hisz abban, ami ismert,
Hogy mindenkinek megvan az, mit a sors elrendelt.
Megvan az otthon, a család és a gyermek,
Megvan mindaz, ami neki kellhet.
Ezen kívül van még jó néhány barát,
Akik ha kell, osztják bánatát.
Osztják az örömöt, s vidámságot adnak,
Segítenek neki, s mindig ott vannak.
Ott vannak vele jóban és rosszban,
Kitartanak mellette a mindennapi gondban.
Ez az igaz vágya, mit oly régóta kerget,
Nem nyugszik addig, míg el nem jő a végzet.
Szétnéz az erdőben, réten, s mezőn,
Némely hely úgy tűnik, egészen tűrhető.
De sajnos mindig rá kell ébrednie,
Hogy ez a hely nem az, s tovább kell mennie.
Elindul hát megint, repül némán tovább,
Nem tudni, hol s mikor leli meg otthonát.