Csendben ülök az ágyam szélén,
a négy fal közé zárva.
Érzelmeimtől telítve,
s a változásra várva.

Tekintetem az ablakra téved,
a kék és szürke égre.
Akárhányszor itt kinézek,
Ez fogad húsz éve.

Földre hullnak a vékony ágak,
véget ér egy élet.
Nem csak kint havazott be most,
a szívemben is tél lett.

Jég borítja most azt mi éltet.
Áttetsző és tiszta.
De megdobbanni még így is képes.
A páncél sem tart vissza.

Érzem újra lüktet az ér.
Halványról vörösre vált.
A felszínre hozza a felismerést.
Hallom ordító szavát.

Bármi történjék is veled,
állj majd újra talpra!
Ne foglalkozz a kudarcokkal,
hisz szorít az élet marka!

Idővel,s ha így cselekszel,
majd minden a helyére kerül.
Múlik a fájdalom.
Olvad a jég és az ég is kiderül.