Évről évre változás, egyre jobban élünk,
S közben észre sem veszed, s elittuk a bérünk.
Kelet? Nyugat? Egyre megy, ha nem lehetsz magyar,
Az ember már csak azt teszi, mit nagy urunk akar.
Még látok izzó vöröset őseink nyilán,
Még érzem vérnek édes ízét hőseink ajakán.
Még száll a forró gyűlölet a Habsburgok felé,
Még hallom ...
S közben észre sem veszed, s elittuk a bérünk.
Kelet? Nyugat? Egyre megy, ha nem lehetsz magyar,
Az ember már csak azt teszi, mit nagy urunk akar.
Még látok izzó vöröset őseink nyilán,
Még érzem vérnek édes ízét hőseink ajakán.
Még száll a forró gyűlölet a Habsburgok felé,
Még hallom ...
Olvasták: 548
Haza,
Az Ön versének a helye...
Ünnepeljünk undorodva
vérünk borszagától,
hagyjuk hát, hogy józan népünk
kilökjön magából.
Kilökjön egy ittas, botor nemzetet
mi a mámor érdekében
szülőt s hazát elvetett.
Ünnepeljünk részegen
új eszmét, új világot,
mi önzetlenül s mocskosul
szabadságért kiáltott,
hogy mint hős, a népet ...
vérünk borszagától,
hagyjuk hát, hogy józan népünk
kilökjön magából.
Kilökjön egy ittas, botor nemzetet
mi a mámor érdekében
szülőt s hazát elvetett.
Ünnepeljünk részegen
új eszmét, új világot,
mi önzetlenül s mocskosul
szabadságért kiáltott,
hogy mint hős, a népet ...
Olvasták: 567
Te istentelen angyal, mondj mesét nekem,
Had repüljön elmém messzi földeken.
Regéld el, hogy máshol boldogabb vagyok,
Dalold el, hogy izzanak a messzi csillagok.
Énekeld, hogy vár rám egy vidám, szép jövő,
Hogy egy messzi parton ott áll egy ősi kikötő,
Hogy vár rám ott egy hajó, mi távolba röpít,
s fejemből minden rémálmot lassan kipenderít.
Had repüljön elmém messzi földeken.
Regéld el, hogy máshol boldogabb vagyok,
Dalold el, hogy izzanak a messzi csillagok.
Énekeld, hogy vár rám egy vidám, szép jövő,
Hogy egy messzi parton ott áll egy ősi kikötő,
Hogy vár rám ott egy hajó, mi távolba röpít,
s fejemből minden rémálmot lassan kipenderít.
Olvasták: 560
Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.
De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ő már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.
Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél ...
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.
De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ő már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.
Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél ...
Olvasták: 628
Volt egy furcsa álmom
még most is látom:
egy kihalt pusztaságon
halálomat várom.
Nyúzott túrapálcám
két darabban hever,
reményemet vesztve
még magam törtem el.
Mert lelkem már elunta
a hosszú próbák sorát,
hát úgy döntöttem itt hagyom
testem bűzlő porát
és most, hogy hullámra légy döngicsél
s lerakja ...
még most is látom:
egy kihalt pusztaságon
halálomat várom.
Nyúzott túrapálcám
két darabban hever,
reményemet vesztve
még magam törtem el.
Mert lelkem már elunta
a hosszú próbák sorát,
hát úgy döntöttem itt hagyom
testem bűzlő porát
és most, hogy hullámra légy döngicsél
s lerakja ...
Olvasták: 543
Büszke Magyar Népünk,
pisztolyt fog fejéhez,
majd előbb lő,
és csak aztán kérdez.
Kérdés nélkül veti
önmagát a mélybe,
mert úgy érzi elvérzik,
pedig nincs is megsértve.
Bánatában küldi
hát hajóját fenékre,
s ősi népét űzi
vele Nagy regékbe:
A Magyar volt,
az ősi minta nép,
ki inkább előbb elveszik,
s ...
pisztolyt fog fejéhez,
majd előbb lő,
és csak aztán kérdez.
Kérdés nélkül veti
önmagát a mélybe,
mert úgy érzi elvérzik,
pedig nincs is megsértve.
Bánatában küldi
hát hajóját fenékre,
s ősi népét űzi
vele Nagy regékbe:
A Magyar volt,
az ősi minta nép,
ki inkább előbb elveszik,
s ...
Olvasták: 494
Haza,