Földre zúg egy égi jel
s te nem törődve rajta
csak általlépsz felette
hangját meg se hallva

s eltűnődni később
hisz láttad ő az élet
porban fekve hagytad
most mért törődne véled?

(2011. 04. 11.)

Szemedbe nézek,
s lelkembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.
De megismerni úgy kívánom
édes ízű lelkedet,
ha tőlem ezt is elveszed,
az őrület lángja eltemet.

Bámullak, de pillantásod tőlem,
Rabló begyár! elveszed,
de rád nézni újra,
a gyáva eb, én sem merek.
S ha fülembe nyargal ...

Csendes, hűvös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebből gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így hűtlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit ...

Talán neked édes az álmod,
Talán így nem kell kiállnod
az élet szörnyű próbáit,
de e soha lesz-valóság kínok közé csábít.

Bár élvezed, hogy élheted álmaid világát,
s tán felfeded bennük életed virágát,
talán nem ébredsz fel soha?
Nem kísért örökké e túl színes csoda.

Egyszer felébredsz egy csendes reggelen,
és a ...

Sötét ül a tájra,
s nem látok a homályba.
Csak ordít a félelem,
mert tudja nem élhet nélkülem.

Sötét ül a tájra,
s egy farkast hív magányra.
S az üvölt, fájlalja a világot,
Hallgat, mert nem érti mért kiáltott.

Ordít, csak üvölt a félelem,
ordíts csak, üvölts én vérebem!
Üvöltsd a holdra, üvöltsd a ...

Új világ jön, pusztul hát a régi,
de vajon a Nagy változás valóban megéri?
A miénk helyett mástól kérni,
sok ősi érték pusztulását végignézni

tényleg bölcs dolog?
Te harmincat adsz háromért,
s még csak át sem gondolod.