Tündérország egy csodás táj,
De ilyet élő ember nem lát.
Ide csak az jut ki az életben jót cselekedett,
S az emberiségért sokat tett.

Egy ember ezt el se tudná képzelni,
Miféle jót tudnak ott tenni.
Bár az a hely nem arról szól,
Hogy a lustaság legyen a jó.

Igaz sokan ettől boldogok,
De a Csodaországban minden jó van ott.
Nem szükséges nekik sem étel sem ital,
Ott élnek a szerelem édes csókjaival.

Teli boldogsággal az egész hely,
Nincs az a lélek ki nem élvezné ezt.
Mert ott a tündérek hajukból aranyfonalat készítenek,
Örömkönnyükből pedig gyönyörű gyémánt lesz.

Bejutni oda nem könnyű ám,
Mert kapuit sok vad őrzi már.
Hisz akik gonoszak voltak az életben,
Azok nem érdemlik ezt a helyet.

Mikor fölébredtem, Azt hittem ott vagyok,
Mert a táj szinte csodálatos volt.
A sok boldog Tündér oda is jött hozzám,
És be is fogadtak már.