Szürkeséget bocsátott ránk
Jó Atyánk, hogy ráébredjünk
Hiányosságunkra éltünk során.

Mindenki üresen születik,
Megfosztva a rőt mélységtől,
Mely elvezet a magasságig.

Megkaptuk, ami nekünk jár.
Az egész földkerekségnek
Elkerülhetetlen a halál.

Akár a rút varjú, úgy kárál
Az elégedetlen népünk,
Hiányzó öröklétünk fáj.

Nem vagyunk mi sem rosszak, sem jók,
Isten dönt majd sorsunk felett,
Ő a fő kirakó-játékos.

Zűrzavar helyett szürkeséget
Teremt, mely a keserűség
Okozója, ki nyűtt testünkbe

Az új alkotórészt helyezi,
- és bár még pumpál a szívünk -
Belőlünk a jókedv hiányzik.