Amikor a remény elveszik,
És a Földet egyszer elveszik,
Mikor már hó sem esik,
Akkor az alkoholista sem iszik.

Nem szólnak többé a madarak,
Nem vicsorítanak Rád agyarak.
A bűnöd a szívedben jelet rak,
Hogy ki ne törjön az ablak.

A csaló sem kártyázik többet már,
Eltűnik a sűrű gyárfüstben a táj,
És elönti földjeinket a hosszú ár.
Bűneink így megbocsájtódnak talán.

Kialszanak majd a házakban a lámpák,
És dőlni látszanak a megmaradt fák.
Jön a végtelen, kínzó csend,
És visszatér a Földre a rend.
Akkor majd mit ér a trend??
Annyit hogy a mocskod rákend.

Végül ha torkod elharapták,
Dicső múltad elkaparják.
Jó éjszakát Világ!
Jó éjszakát Magyar Ország!