Szeretettel nőnapra


A hóvirág, az ibolya,
a tulipán, a szegfű és a rózsa,
együttvéve sincs olyan szép,
mint egy nő, ha felcsillan a szeme,
ha szikrázik a mosolya.
Mindegy, hogy pici lány, lányka,
anya, vagy nagymama,
a férfinép mind-mind őket köszönti ma.
Szerelemért, szeretetért, gondoskodásért,
a \'teremtés koronája\', ...

A lét elemének születni, elemét szülni..
Neme kontúrjait bearanyozni...
A gondviselés szivárványa lenni...
Mosolyok csillogását fényesíteni...
A szeretet szalagját bokrétába fűzni.

A türelem rózsáját könnyel megöntözni...
Az akarat falát kősziklába építeni...
A férfit szelíd varázslattá tenni...
Megbocsátó imákat zengve ...

Édesanyám Életművész!
Fennkölt Lélek! Szép Csoda!
Rossz anyagból embert formált,
Óh, de jó, hogy ezt így bírta.

A szülés után más dobott volna,
Ő meg kiállt értem!
Míg, hol létemről folyt a vita,
Haza cipelt engem.

Mesélt nekünk Grimm –meséket,
Ha feljött a hold éjjel!
Ágyunkhoz ült – és szívem
Mesehősnek ...

A nő költészet;
a titkok temploma;
rapszódia és szerenád,
a mindenség tárgya,
szavak és a képzők,
jelkép és idill,
igézet és ideál,
mámor és Ámor,
a kiviruló tavasz,
a nap ragyogtató dele,
illatozó rózsabokor,
s a bimbót bontó rózsa.
Isten földi angyala!

Házibulin nagy a ricsaj,
Gitárt ragad két ari csaj.
Menő fejek, olyan édik,
A srácok mind őket nézik.

Bár egyik sem primadonna,
Kylie Minogue, vagy Madonna.
Elkábítják férfi népük,
Utánozván példaképük.

Bevállalós tini lányok,
Nem baj, ha nincs tudományuk.
A fejüket teszik, veszik,
Menő szerep, jól áll ...

Semmi sem örök, csak a nő,
iránta vágyam egyre nő.
Minden elmúlik, csak ő nem,
örökké csábít a nőnem.

Lám, ami létezik, változik,
alighogy érkezik, távozik.
Csak a nő örök, érzem én,
nőm iránt nő a szenvedély.

A vágyam felhevít, lelkesít,
minő nő az ki elveszít?
De ezt még én sem akarnám,
nő melletti lét ...