Mikor megláttam e tájat,
A tehenek rám mosolyogtak;
A belvíz terelte e nyájat,
A nép szegényen vízben totyogtak

Gyorsan áthaladt a Tiszánál,
Egy nagy fém riasztotta föl e csöndet;
Nem tudom, mit diktálnál,
S hogy e paraszt legény rakosgatja a rönköt

Megyek e pusztában,
Hol, hol megállva;
Hogy e család a talajvízben,
Van megáldva

Nincs terményük,
Se házuk;
Hogy e család télen,
Kiálltja fázunk!

Süt a nap e tájon,
Mégis hideg van;
Ha jégen elcsúszok, ne fájjon,
A vonat Debrecen felé tart

Közel van a felhő,
Madarak repkednek;
Meleggel telt ő,
Napban fetrengnek

Egy madár pocsolyában fürdik,
Házakat látok;
A levelüket nem postára küldik,
E tájnak a gyár átok

Lehűlő idő,
Füves rét;
Itt az idő,
Nála van a tét.