Mindig is tudtam,
Különleges ember vagyok;
De hogy költeni,
Magyar létemre is tudok

Tudtam egy nap,
Mikor a patak mellett ültem;
Csordogált a víz,
És a csöndre rímeket is űztem

Tudtam, hogy ilyet,
Néhány ember tud;
De, aki tud is az,
Nem a közeli lúd

Ettől a perctől, úgy írtam,
Mint patakból folyóvíz;
És elhaladtam kezdőszinten,
Verseim száma már tíz

Már elhaladtam ötvennél,
Elfáradtam;
Már a száznál is túl vagyok,
Meghaltam

Temetésemen verseimet sorolják,
Idéznek belőle;
A rokonok a túlsó oldalon sírnak,
Tv-ben mondják előre