Ha az élet csak egy mese volna,
Senki sem élne csak írva volna.
Se szív se társaság.
Csak néhány betű, és az elképzelt valóság.

Hisz ki is értene bennünket?
Én a mese elől menteném bőrömet.
Nekem nem kell más csak a való,
Nem kell, hogy felnőtt legyen a gyerekből.

Gyermek vagyok én is,
Mint akárki más.
S, hogy felnőjek, még kell egy szívből jövő vallomás.
Hisz ott vagy te is , én látlak téged.

Ott vagy minden sorban,
Valóságos mesémben.
Te vagy nekem az első pillanat,
De nem mese, hisz élőben láttalak.

Fogtam kezed s hallottam hangod,
Éreztem az illatod, s tekinteted megnyugtatott.
Kevés az idő hisz véget ér a mese,
Így lesz a végtelennek hamar vége.