Furcsa ízt érzek a számban
Nem tudom, hogy ezt vártam
Az íz elnyom mindent csak az emléke éles
Gyermekkorom tekint vissza s az íze édes.

Kék szemeim az égre kérdőn meredtek,
Károly te lehet megmaradsz mindig gyereknek?
S az a világ messze ring a jelen habjain.
Nem nyugszik már e gyermek anyja karjain.

Másra vágyik, felfedezni a nagy világot,
Más karján nyugodni de az anyai szót nem feledni.
Altass világ, altass míg bírsz a hátadon!
S én csak csukom a pillám s neked testem átadom.

Ezernyi felhőn át szállni veled, csak szállni!
Mégsem vágyom másra csak a földön járni.
Megbújva a tömegben mint nyúl a fűben,
Ha farkast szimatol a mező szellőjében.

De én is érzek oly különös ízt,
Rég érzem azt, hogy mit akarok.
Újra gyermekkort újra a vadságot,
S a templom lépcsőjén azt a vad csókot!

Gyermekként csak vágytam, most tennék,
Az ízt újra és újra csak érzeném,
Idézni a múltam mert gyerek voltam.
A gyermekkorom íze ott van minden csókban.