Vallomással tartozom, kitörnek belőlem az érzelmek
Semminek nincs értelme, ha te nem fogod a két kezem
Még is közbe remegek, akár egy öt éves, de ez nem gyengeség
Hanem ez amolyan erény, ami nélkül lennék igazán szegény

És én szeretném, hogy mellettem légy a legnagyobb bajban
Mikor lelkembe fájdalom akad, mikor szívem könnyet fakaszt
Mikor az öröm társként szolgál, mikor a boldogságot hozzák
Mikor az összes bánatomat a Duna vad vizébe beledobnám

Nélküled már élni nem tudnék, lét elem lettél szemembe
Mint a rózsának a friss eső, vagy szívemnek a szerelem
A gyengeség nem esetem, de te érted bármikor elesek
Ha fülembe súgsz egy dallamot, azt nagyon szeretem

És meglehet, hogy ettől még jobban kívánlak, mint valaha
Halld meg szavamat, érzelmeim egyszerűen nem hallgatnak
Szívemnek hangja van, figyelj, és akkor hallod a szerelem szavát
-Érted születtem, és érted még a lelkemet is simán eladnám