Patinás égbolt festékébe mártva
Tél végi töredékes jégtábla-képek
Múltba merülnek ezüstösen végleg
Fehér leplét a föld levedlette mára.

Kibontott haját megrázza a napfény
Loccsanva száll a fekete pocsolyába
Föld nedvét lassan fölnyalni – vágyja
Sziklahasadékból csurran jég-telér.

Kedvünk inaiban tavasz vére lüktet
Röppen a szellő szárnyat rebegtetve
Kékségével az ég mindent kitüntet

Szürke tél-színek végleg elmerülnek
Lila virágok búkat feledtetve
Zöld-hasadással szárukba szökkennek.