Csak pár nap kellett,
S elraboltad szívem.
Megláttam szemedben a fényt,
Elöntött a remény.

Szomorú pillantásod,
Legbelülre hatott.
Eleinte folytonfolyvást,
Megmentettük egymást.

Szerelemnek végtelenje,
Feléleszti lelkemet.
Minden éjjel rólad álmodom,
Veled a szörnyű múltat eldobom.

Jelenléted, gondolatod,
Feléleszti szívem, hallom.
Mint a tavaszi eső fényes hajnalon,
A vörös rózsát szelíden, szabadon.

Hullott a hó,
Gyönyörű volt.
Épp úgy mint te,
Sőt, te szebb vagy mint a napfelkelte.

Jól esett a rostos,
Mint minden ami fontos.
De ami a világon a legfontosabb,
Az vagy te magad.

Amit most mondok, szinte kifejezhetetlen,
Az, hogy mennyire szeretlek.
És hogy ezt bizonyítani tudjam,
Lásd mindazt, ami fentebb írtam.