A Szeretet Himnusza
Rámutat mindarra,
Hogyan kéne élnünk,
Tévelygő népünk.

Múltunk fájdalmak sora.
Ez nem elég tanulság mostanra?
Változtatni, változnunk kéne!
Lelkünk mélyén él, ennek a képe.
Elhivatott nép vagyunk.
Jó sorsfeladatokon kell hát dolgoznunk.
Ha, elhagynánk a hitványt, a cifrát,
És nem utánoznánk más népek hibáját.
Régi öntudatunknak tudnánk szerepet adni,
Csak nemest, szépet, igazat játszani.

Értékesek vagyunk itt mindannyian.
Nem kéne futnunk tengelyig a sárban,
Mária kötényéből folyton kipottyanni,
Aztán tanulságok nélkül visszakapaszkodni.
Gondolkodni kéne, és jót cselekedni,
Az egót útjára engedni.
Menjen csak más néphez, kevélyhez, butához,
Nálunk már eleget volt a tanulsághoz.

Hagyjuk szárnyalni lelkünk szépségét.
Ne irigyeljük a szomszéd értékét.
Innét el nem viszünk semmit mi fogható,
Mert erről gondoskodott a Mindenható.
Maradjunk hát békén.
Mivel, az életünk véges lévén.
Sokra becsüljünk, tiszteljünk másokat, és magunk,
Így lesz valós, a Szeretet Himnuszunk.