Mindig kedves voltál hozzám,
S kedvességedet viszonyoznám;
Egy-két pár kedves szóban,
De azokban is megint jóban

Mindig csak szívességedre gondolok,
Miközben az elmémben landolok;
Szeretnélek újra látni,
Mindig csak te rád várni

Te vagy a legkedvesebb ezen a földön,
Az idődet mindig csak velem töltöd;
És te szeretsz velem lenni, mint anya és fia,
Aki csak mindig sokáig a verseit írja

Most is rólad írok, hol, hol megállva,
A tévéktől mindig csak megválva;
S szeretlek, ezért írok rólad,
Megkérnélek, hogy kölcsön add a tollad

Add kölcsön pár szép szóra,
Nem tarthat soká, csak egy-két óra;
S utána meg köszönném;
De ha nem is, nem mérgelődnél

Nem csinálnád, ismerlek,
Ezért is csak kedvellek;
Megmentenél, ha rossz fiú is lennék,
Mert a fiad vagyok, csak a fejemet leennéd