Szüleim új suliba raktak,
S hittem, reménykedtem abban,
Hogy nem fogok csalódni magamban.
Nem bántam meg, inkább megszerettem,
S ezáltal szerelmes lettem.

Szerelmes lettem egy srácba,
Akit még álmaimban sem láttam.
Neki már volt párja, ezért csak vártam.
Nem tudtam titkolni, sokan látták rajtam,
Szóval belekerültem a párbajba.

Teltek a napok, hetek,hónapok
S Te is észrevetted, hogy más vagyok.
Megszerettelek, ez tény és való,
De nem tehetek róla, ez elfogadható,
Hiszen e szív könnyen megbántható.

Sokat szenvedtem miattad,
Érted még ezt is bevállaltam,
De nem érdekelt a végakarat.
Csak Rád tudtam gondolni,
S nem akartad megbosszulni.

2 év elteltével komolyabbak lettünk,
S szinte felnőttekké cseperedtünk.
Te egy nagy gyerek maradtál,
S én még mindig akarlak tán,
Ott lóg a képed a szobám falán.

Vettem a bátorságot és elmondtam neked,
Mit szívem, már oly rég óta érez.
Azt mondtam: Szeretlek
S Te mosolyogva figyelted tekintetem,
Hogy mi is járhat most fejemben.

Gondolkodtál rajtunk:-Most mit csináljak?
Nem tudtad eldönteni mit is akarsz.
Minden éjszaka csak törted a fejed,
S mégsem kaptál választ kérdésedre,
Pedig mindig ezen járt az eszed.

Minden este féltem,reménykedtem,
Vártam a napot, mit fogsz mondani nekem.
Mindenki biztatott,nem lesz semmi baj,
Csak higgy benne, s meglesz a jutalmad,
Ha Isten is úgy akarja.

Eljött a várva várt nap,
S Te még nem tudtad válaszodat.
Utolsó pillanatban a fejedhez kaptál,
Megfogtad a vállam és kihívtál,
S 2 szóval egy szívet a porba dobtál.

Aznap este szomorúak voltunk,
S káros szenvedélyekbe folytottuk bánatunk.
Beszéltél a haverokkal, megbántál már mindent,
S megpróbálnád szívesen velem,
De félsz, hogy megint összetöröd szívem.