Gyerek vagy még,érzem,
De szívem megőrül érted.
Szerinted mi nem illünk össze,
Szerintem csak hinned kéne benne,
Hogy szereted azt,aki téged boldoggá tehet.

Nem tudom kimondani, hogy mi tetszik benned,
Te magad, és ezt kerestem egész létedben.
Minden, ami rajtad van, ahogy vagy elfogadlak,
Nem változtatnám meg egyetlen hajszálad,
Mert te úgy vagy jó nekem, ahogy vagy.

Tökéletesnek látlak, ha nem is vagy az,
Szemedben csak azt a szikrát láttam.
Tudom, nincs tökéletes ember,
Te mégis az vagy,
S maradsz szememben örökre.

Szemed sötétsége, mint a tengerek ördöge,
Rám nézel, s rabul ejtesz örökre.
Tekinteted tiszta és őszinte,
Bár néha bizonytalan is őkelme,
S nem tudom mit csináljak vele.

Mosolyodban elveszek teljesen,
S nem találna rám senki sem.
Hiába keresnének, nem kerülnék elő,
S véget érne egy álomba illő,
Lassú és mesés keringő.

Ölelésed érzem,hogy félt,
Szorosan ölel, nem akar elengedni még.
Testünk ilyenkor lágyan összesimul,
S szívünk dobbanása gyorsul,
Majd egy idő után lelassul.

Szeretnélek érezni még,
Hallani, amit a szél mesél.
Rólad mesél, minden éjszakán,
S tudom mindig számíthatok Rád,
Még akkor is, ha körül ölel a magány.