Ágakon vastag zúzmara,
bújna a veréb, nincs hova,
faágak között egy bagoly
erősen figyel, hu hu gol.

Délután indul portyázni;
nem kell Őt ezért dorgálni.
Ellátja magát, zsákmányol:
verébtől marad ő távol.

Nagy fenyőn lakik családja,
innen a mezőt belátja;
elindul sötét éjjelen,
csőrében ott az élelem. ...

Ma feléd nevetett az esti szürkület,
alkonyat számára ajánlott fényt, tüzet,

rád mosolygott, hívott, riadtan léptél el,
már nem kéred a fényt, más ami érdekel.
Mert az ifjúság, csak pár évnyi kábulat,
hajnal, és dél után kopog az alkonyat.
Halványul, szürkébb lesz a színes szivárvány,
túl-felére ért már a zabolátlan ...

Tűzijátékot
vár ma a város,
szikrákat fújja,
tépi a szél!
Év vége van most,
senki sem álmos,
köd lepte ágon
rezdül a dér.

Várfalról indul,
indul a szikra,
nagy ropogással
vízre lehull,
csurran a fényfal,
víz veri vissza,
ezernyi csillag
fénye kigyúl.

Ünneplő város, ...

Régen fontos voltál,
vágytam az ittléted,
hideg télben napsütést
sugárzott a lényed.
Elmentél csendben, eltűntél,
távolléteddel büntettél...
néma voltál, szótlan,
az idő lassan múlt,
feledéssé fakult
emléked porba hullt.

...Miért jöttél vissza...
már nem vártalak,
emléked megkopott
e ...

Kút-mély a csend,
kiáltanék,
nincs vége még,
nincs vége még!
Lelkem ma egy
romos halom
gyötör a kín,
csak azt tudom.

Még bánt a hang,
úgy fáj a szó,
titkot tudó,
csend forgató.
Belém karmol
a fájdalom,
nem akarom,
de fáj nagyon!

Csordul a csend,
bánat-patak,
keserű ...

Elromlott talán lelkemnek
zárja, vagy csak fáj,
- nem,tudom...
nehéz így nagyon magamba
zárva tartani bánatom.

Könnyem befelé csorduló
tenger; - apadó, áradó, -
közöny ruhámat le kell már
vetnem; melege illanó.

A régi, fájó emlékek
között kutatom életem,
elköltözött a bizalom,
a hit, de folyton ...