Felhőből igazi vad ló,

patáján nincs szöges patkó,

versenyt fut a pajkos széllel,

nem lehet tartani fékkel;


lábain gyöngyharmat csillám,

szabadon fut, mint a villám!

Sörénye, akár egy angyal,

száguld a felkelő nappal.


Nézi Őt fentről egy csillag,

- szilajok ezek az ...

Házunk előtt csavart fűzfák ágai,
próbálnak a napsugárral játszani;
hajladoznak, zizegnek és zenélnek,
halk neszekkel sustorognak a szélnek.
Ölelkeznek fűzfaágak szorosan,
lentről nézve, két fának egy lombja van;

összefonódnak ágaik - mint kezek -
együtt akarnak maradni, míg lehet.
Villanykábelt zavarta a fa lombja,
ezért ...

Mondj már valamit, gyötör a kétség,
megfojt lassan az ál-közöny,
fekete lett a tegnapi kékség,
lelkem marja a könnyözön.

Szorít egy érzés, - idegek tánca -
egymással miért tesszük ezt?
Szívünket tudjuk, konok dac zárja,
megnyomorít, de nem ereszt.

Háborgó szavak milyen hűtlenek,
lezárva marad az ...

Legelőn a gémes kútnál
csendben delel a gulya,
pásztor mellett fűben hever,
hang nélkül egy furulya.

Útja felén, - mintha állna,
égen izzó tűzkorong,
kevés enyhet adhat most a
szomjas, tikkadt fűzfalomb.

Szegett fejjel egy csomóba
verődött a racka nyáj,
szikes föld kérges felszínét,
díszíti a tarka ...

Hajrá fiúk,
vonz a messzeség,
hosszú az út,
a cél messze még!
Szilvakék az ég,
forog a kerék.

Harsan a jel,
indul a csapat,
gyorsan teker,
új sikert arat,
hajnalban kél,
perzsel már a Nap,
forró a szél,
verejték szakad:
bringára fel!
gyönyörű vidék,
barátra lel,
minden ...

Szólt az eper: híres leszek,
hosszú vándor útra megyek,
vele megy az eperinda,
-billeg, mint az órainga -

ágai is segítették, biztatgatták:
menj még, menj még!
Olyan hosszú már a szára,
kertből kijut az utcára;

indul tovább, tesz egy túrát,
levelei vissza húzzák:
a szép kertet jaj, ne hagyd el,
földönfutó eper ...