Az élet olyan csoda,
Hogy belefeledkezem
Csodálatába, oly annyira, hogy
Beletemetkezem.
Magamra húzom szemfedelem
És az életet onnét lesem:
Mennyi történés-
És száguld velem
A világ, s vele, együtt
A világtörténelem...
Előbb csak egy sejt voltunk:
Egy sejt-világnyi csoda,
Aztán szerveződtünk,
És két lábra álltunk:
Nézzenek oda!
S kinyílt az értelem virága,
Az emberi elme
Megszületett:megszülte kínnal
Az Isten bölcs kegyelme!
S most itt vagyok én:
Hogy még meddig leszek:
Meddig lesznek a folyók?
S meddig a fellegek?
Meddig a kérdések,
S meddig a felelet?
Meddig nézem szemed,
S fogom a kezedet....?