Holdfény-sávok sorában: fák között
paraszt-virág rétbe olvad testünk,
s álmunkban a csillagok közt járunk
s önfeledten, gyerekként nevetünk.

Késő-izzású vágyunk még régi,
hol a padok árnyékot vajúdnak
s Góliáttá válnak a hold-kelte
tövén álló fák a nyugalmunknak.

S te itt fekszel finom széna-létbe
súlyos rózsa-illat kerti ágyon,
kristály-szféra szavaid hallgatom
s hajtincseiddel finoman játszom.

A késő tavaszi rügy-illatok
benne vannak minden mondatodban,
ahogy lassú-lustán bújsz kezemre
a szívem egyre nagyobbat dobban.