Olyan vagyok, mint értéktelen virágpor,
Bárcsak olyan gyorsan szállnék;
Ismernék jó illatomat, míg szétszór,
A szél, nem fújna tovább és megállnék

Értéktelen vagyok, mi holmi jelenés,
Mi pillanatra eléd tárul;
És oly sok titkokat is csak,
Mindig neked elárul

Az esélyem, mint csillag,
Az égen a városban;
Vagy benn szorult méh,
Egy szép virágban

Lehet röhögni szenvedésemen,
Amivel elég sok napot töltök;
Lehet röhögni hülyeségemen,
Mi miatt nem leszek az. Viszlát költők

Sajnálom, nem írhatok jobbat,
Egyszerűen béna vagyok;
Ennyit tudok felmutatni,
A te igényedre nem tartok

Egy emberen, ne múljon az egész,
Inkább vigyem sokra;
Ha egyáltalán még van értelmes versem,
Viszem tovább a felsőbb fokra