Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem felnyílik, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély sebekkel van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a földön,
Szívembe mar, mérgez, agyongyötör.
Nem érted meg soha már,
Nélküled szörnyű napok sora vár.

Becsukok egy ajtót, s kinyitok egy újat,
El akarom felejteni a szörnyű múltat.
De késő már nem vagyok ébren,
Vérbe fagyva heverek, holtan, élettelen.