Kívánom, mint farkas az őzet,
Ha szemembe néz, felbolydulok,
mint egy zavarodott méhkas,
Két szemével levetkőztet.

Lángra lobban bennem minden,
Mint a szivárgó gáz belobban
ha vágytól duzzadó szikrát ér,
Elfelejtek mindent.

Az ereimben felforr a vér,
Égeti bőrömet, ezer porcikám,
Édes fájdalom, viselném,
Elolvadnék, mint a hajnali dér.

Veszettség ez a vágy, kór,
Minden részem neki engedelmeskedik,
Akkor is ha rájuk parancsolok,
Hát mi történne egy csóktól?

Addig az áradás sem apad,
míg zubog a nagy vízfolyam,
Én csak akkor nyugszom,
ha szája a számra önként tapad.