Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem kitárul, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély vágásokkal van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a földön,
Szívembe mar, megmérgez agyongyötör.
Nem érted meg soha már,
Nélküled üres napok sora vár.

Becsukok egy ajtót, s kinyitok egy újat,
El akarom felejteni a szörnyű múltat.
De késő már, nem vagyok ébren,
Vérbe fagyva heverek, holtan, élettelen.