Az utazó
Időspirál, Térgörbület, Időhurok,
gázolhatok bennük kedvemre,
vörös és fehér törpék
a labdáim, játszom velük nevetve.
Szabad vagyok, szárnyam én magam,
hajamban kozmikus sugarak,
kezem csillagport morzsol,
fürtjeim gyémántként ragyognak.
Lelkem a Metagalaktika
a végtelen Csend otthona...
alkothatok, teremthetek világokat
a Bolygókat Fényből gyúrhatom,
gyújtok a Földnek új világosságot,
mert a régi már elhalványodott...