Egy éjjen a kertben imádkozott, gyötrődött
S Júdás egy csókkal árulá el Őt.
Úgy törtek rá, mint egy latorra...
„Ez az Ő órájuk, a sötétségnek hatalma!”

Kajafás főpap elé vezették,
A szolgák leköpték, megverték
A halálra, méltónak ítélték,
Pilátus palotájába kísérték.

Bűne, hogy mindenkit szeretett!
Egy „vitéz”, a fejére töviskoronát tett
Nyomát látni hátán a korbácsnak,
Őt hívják a zsidók királyának!

Terítettek reá bíborköntöst
S Barabást engedték el, a bűnöst!
A nép magára kérte a Bárány vérét,
A Golgotára vitték, hogy megfeszítsék!

Ütemesen csapódott a kalapács
Ő volt a názáreti ács?
Isten Fia, ki értünk élt, s halt.
A templom kárpitja kettéhasadt.

Hatalmas kősziklák megrepedtek,
Hangok a torkokon rekedtek.
A kereszt alatt tolongtak az emberek,
S a tömegben asszonyok könnyeztek.

Testét sziklába vájt sírba helyezték,
Sír szájára a legnagyobb követ görgették,
De harmadnapra feltámadott,
Mint ahogy a prófétáknál megíratott.

A halál felett Jézus győzött!
Ez hirdettessék a népek között!
Övé minden hatalom mennyen s földön,
Hisz azért jött, hogy győzzön!