Pont milliárd éve, hogy nyílik egy virág:
Ésszel föl nem fogható ekkora idő-táv...
De az ész, az más ügy, az itt nem szerepel:
Amióta te vagy: csak e virág érdekel.
Időtlen időktől a hűség, a szeretet,
Az emberi jóság, mi éltet ezreket,
És milliárdokat is, minthogy ez a virág:
Szeret s szerelem: ez boruljon reád!

Ha te mondod, Neked elhiszem
Hogy közvetlen összeköttetésben van szívem
Szíveddel és együtt dobog,
Elmém és elméd együtt dohog
E vad világ brutalitásain-
Engem veled együtt érint a rettentő kin,
Mi az embereken végig settenkedik:
Veled együtt kínlódik, berzenkedik
A csalatások, a megcsalások ellen,
És ha szánalmas állattá válik a ...

A nemzet kapja a pofonokat,
Nem kicsiket,
Hanem jó nagyokat!
A sok szemtelen, pimasz ezt látja,
És csak csinálja-
Arra nem gondol, hogy
A végén egyben visszakapja az áldást,
Mert így illik, ez járja!

Aki verset ír, az a lelkét kitárja,
S a függönyt is elhúzza:
Ki erre jár lássa
A titkait, megmutatja bátran,
Hogy mi és ki vagyon
Abban a szobában:
Ami az ő lelke.
Ám a túlzott kíváncsiság
Csak zavarja persze.
Ezért a falon jelképek vannak,
S csak a nagyon értő látja,
Mi az értelme
Egy-egy szimbólumnak.

Meghalt egy macska -
Rossz időben volt, rossz helyen....
Megdöglött egy állat...
Mi az, mi újság?Mi csodálni való ezen?
A télen tucatnyi ember
Fagyott meg: nem ezt várta....
Remélte szép virág,
Kerül majd a sírjára...
De nem most, majd később,
Ha eljön a rendes idő...
Csak elfeledte azt:
Az idő nem jövő,
Hanem menő,
És ...

A farkas úgy dugig lakott....
Eliszkol és hiéna had
Nvomában és a hulladék:
Ilyen cafat meg más milyen,
A lényeg az: rabolható,
Fehér az ing, sötét a vágy:
Eladni még a volt hazát!
Eképp lehet, nahát, nahát!