Csintalan gyermekkorom
Értelmetlenül letördelt
Virágba borult orgonaágait
Most mind összegyűjtöm:
Egy hatalmas csokorba kötöm,
A szirmokat mind eléd öntöm,
Hogy ez a vasárnap neked
Virág-vasárnap legyen,
Novemberi ködös napon,
Tőlem szikrázó, de szomorkás
Őszutón, télelőn,
Késő reggelen...

Szép csillag,fenn az égen,
Tündökölj égi fénnyel,
Nevess rám szenvedélyjel
Jöjj hozzám még az éjjel,
S maradj velem holnapig!

Holnap majd újra kérlek,
Ragyogjon rám a fényed,
Leld meg a kedved-kényed,
S hadd legyek mindig véled,
Világ végezetéig!

Ha addig nincs hatalmad,
-Véges időre kaptad:
Az Istent ...

\'Szívem küldöm...\'- így kezdte Ady,
A mondandóját, mit elmondani
Kívánt a kedves társaságnak,
Kiket szeretett, a munkásságnak...
Hát, ti?Billentyű-billegetők,
Szó-zsonglőrök, szó-szeretők,
Ti hogy' vagytok az élettel?
És hogy vagytok a szeretettel?
Ugye ti...persze, szerettek élni,
Csupa szépet és jót ...

Ha majd minden kiskapu
Nyitva lesz, felesleges
Dolog lesz a nagykapu!

Minek kapu, minek az?
Akár kicsi, akár nagy:
Nem közelit, elválaszt.

Elválaszt és kirekeszt,
Pedig csak jót akarok -
Jót akarok, higgyed ezt!

Hozom a komatálat,
Az emberi szeretet -
Ezt hozom a komának!

Ha az égen a csillagok már hunyorognak,
Kiborult parazsak csuda égi mezőn.
Kicsi angyalok jönnek elő, seperészni:
Idején van az égen a hajnal- idő.
Pityereg csak a gólyafi, álmosan ébred.
Mit eszünk? Az ebédem? A béka-kajám?
Szapozázza a kérdezeket, csak a vége:
Hova ment? Vajon hol van az én anyukám?

Holló a hollónak...de,bizony kivájta!
Ilyen idők járnak...de, mi van még hátra?
Testvér a testvérre...gyermek a szülőre...
Támad most az ember...bősz a bőszülőre...
Agresszív az ember, rosszabb, mint az állat:
Tiszta szív és lélek: az itt meg nem állhat-
Jóság és emberség-unalmas lett: alma -
Eljött nekik, győz: a gonosz birodalma!