Még manapság is úgy élek,
mint kérem, az a hajdani
gyermek, ki én voltam, lélek
tekintetében, hallani

vélem ismerőseimet,
kik azt suttogják : - Bensődre
büszke lehetsz, életedben
ne röstelljed a felnőttet.

Ülök és nézem-e üres lapot,
S máris egy hosszú ihletet kapok.
Nagymamámról írok, aki nem lehet velem,
És lám már is sírásra áll a szemem.

Szegénykém kórházba került,
Mert mindig feszült.
Fáj így látnom őt,
S nélküle az életem egy csőd.

Hiányzik nagyon,
De ez az én bajom.
Remélem nem én okoztam,
S emiatt nem alszom ...

Gyermekkorom egyik legszebb álma

volt, hogy régész leszek, Afrikában

ásatásokban, kutatásokban

részt veszek. A kis családomban



ezen persze nem lepődtek meg, mert

lazának és hanyagnak ismertek,

ámde megmagyaráztam Anyámnak,

Apámnak, a rendetlenség nálam

előnyökkel is jár ugyanakkor:

izgi ...

Voltaképp semmit sem számít, hányféle
együttélési formát, mintát eszelnek
ki az emberek, a családok túlélnek
mindent, mert tagjai ebben a közegben

igen meghitten élhetnek, a legmélyebb
érzéstől körülövezve, mely diszkréten,
csendben mutathatja meg magát. Én régebb
óta már saját kis családomban élek.

Igyekeztem felfedezni ...

Néhány évi sportvezetői
állásom megkívánta hősi
helytállásom, gyakran repkedtem
versenyekre. Lassan kedvesem

megszokta távollétem, míg két
szép gyermekem hiányolt mindég
engem. Történt egyszer: csehekhez
repültem két hétre. Szerencse

mellém szegődött, mivel végre
vehettem egy elemes, kékre
és zöldre pingált Skoda ...

Szeretett huncut húgaimnak, Áginak

és Valinak az anyám

gyakorta tanácsolta:

- Mi lenne, ha kimozdulnátok, a lakás



ajtaja tárva – nyitva régóta, hátha

találkoztok valami

deli fickóval (nála

a környéken szarkasztikusabb valakit



nem ismertem) -, majd folytatta egy gyöngyszemmel:

- Ha egy ...