Szólt a fiú: \'Kettő, vagy semmi!\'
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
\'Egy fiatal élet-remény.\'

A kártya nem \'fest\', - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré \'Szűz-Szent-Margit\' nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
\'Uj hid! avatni mind! vigan.\'

\'Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!\'
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
\'Egymásé a halál után!\'
S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - \'Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!\' -
\'Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!\'
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
\'Én a quaternót elszalasztám!\'
\'Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig.\'

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: \'Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!\'

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
\'Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
\'Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!\'
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
\'Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!\'
A többi sugdos: \'a bolond!...\'

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
\'Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!\'

\'Én dús vagyok\' kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -\'
\'Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!\'
Eltűnnek mind, a járt uton.

\'Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!\' --
\'Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -\'

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.