Évről évre változás, egyre jobban élünk,
S közben észre sem veszed, s elittuk a bérünk.
Kelet? Nyugat? Egyre megy, ha nem lehetsz magyar,
Az ember már csak azt teszi, mit nagy urunk akar.

Még látok izzó vöröset őseink nyilán,
Még érzem vérnek édes ízét hőseink ajakán.
Még száll a forró gyűlölet a Habsburgok felé,
Még hallom Erdélyt térdepelni oszmánok elé.

De még fülemben a szörnyű \'Heil!\' mit magyar torok üvölt
És itt a sok bölcs döntés, mi annyi évet ölt.
Még szemembe vág egy forradalmi merész orosz eszme,
De nem! Népem most sincsen még teljesen elveszve!

Hisz szabad a nép, az ország! A döntés markunkban ragyog,
S ha megkérdezi az angol úr, mégis, boldog nem vagyok.
Hosszabbra nyúl a lánc ugyan, míg erőnk messze húzza,
De mit sem ér e csöppnyi nép, hisz a világ most is nyúzza!

Hajót nekünk szép Tiszára, német hon terem?
Hol egy mester emberünk, mit el nem nyel a verem?
Csatlakozz hát! Egyesül a sok barát világ,
Együtt talán megelőzzük a nagy-nagy Amerikát!

És évről évre változás. De egyre jobban élünk?
Hisz te észre sem veszed, s már elittuk a bérünk.
Kelet, nyugat egyre megy, ha nem lehetsz magyar,
S az ember már csak azt teszi, mit nagy urunk akar.