Megmondom hogy várom az első szerelmet,
mint egy iskolás a Télapót,
szeretném hinni, hogy létezik, létezett,
vagy mint egy vízbefullt a hajót.

A kétségbeesés dús ajakkal csókol,
Ölemben ülve nem engeded el,
Hajamba túrva mond szépet, bókol,
Élvezem, nem kívánt élvezettel.

Várnám a szerelmes szeretőt helyébe,
de szívem senki nem döfi át,
a buja kétségbeesésnek engedve,
Élvezem minden lótuszát.

Úgy szeretnék szerelmes lenni,
ha reménytelen is, hát legyen,
mindegy: szerelemért sírni vagy írni
Vigasztalóm a ringyó, kétségbeesés legyen.