Hogyha értenéd én elmondanám Neked,
Gyertyánk fényénél nézem fényképedet.
Lelked szépségét én őrzöm a lelkemben,
Hangszered szép hangját újra felidézem.

Sorsunkban követ, kővel görgetett az élet,
Az élet partján adott öt szép boldog évet.
Hangszered szép hangján már nem szól dal,
Bársony szép leple ma már emlékeket takar. ...

Kacér kacajt suttogva, mosolyt csalt az arcomra
Mézédes szavakkal tört sok millió darabra
Fényévekre tőlem, mégis érzem vonzerődet
Az élet volt mi adott, és elvett téged tőlem

E mesém soha nem ér véget, még élek
Felejtésem ára nem más, mint egy lélek
Szép testedben lakó még szebb lelked
Megérintett, mint embert az élet

Sokan voltak, s ...

Tengerek mezején egymagam hajózom
Satnyán vergődve, megfolytom bánatom
Csónakom nem halad, a tenger mozdulatlan
Nem jön sem szél, sem hullám, életem fordulatlan

Testem próbál csak a túlélésért küzdeni
Lelkem tengere, már nem próbál élénkülni
Jöhetne egy forgószél vagy vihar, mi felborít
Az élet fájdalmas, lelkem már semmit sem veszít ...

Lelkemben dac, és csend honol,
érzelmek lánca elsodor;
gyakran eltűnsz, mint esti fény,
mire a hajnal földet ér.
Múltunk nem térhet vissza már,
tündérmesékben hinni kár.

Elém hoz majd a képzelet,
őrzöm a szép emlékeket;
nem várok semmi új csodát,
nélküled indulok tovább.
Talán, ha egyszer visszatérsz,
lelkünk ösvényén ...

Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.

Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!

Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám ...

Megbántam már tettemet,
amit veled vétkeztem,
Próbállak felhívni, hogy megmondjam,
de süketet jelez a vonalad.

Elhiszem, hogy rosszul esett,
de tedd magadat túl rajta,
és jobb lesz,
ez az érzelem!

Ha meg tudsz bocsátani nekem,
hívj fel és megbeszélünk mindent.
Bevallok neked minden dolgot,
amiben életemben hibáztam és megoldjuk!